Amit a modern csavarozástechnológiáról tudni kell

Folyamatbiztonságos szerelés: ez a modern csavarozástechnika alapvető kompetenciája. Az ipari ügyfelek a drága áruikhoz a legmagasabb színvonalú kötőelemek feldolgozását igénylik. A legszigorúbb minőségi követelmények és az optimalizált ciklusidők révén a csavarozástechnika biztosítja az alkatrészek alapos, biztonságos és gyors összecsavarozását. Az előzetesen meghatározott tesztparaméterek segítségével elkerülhetők a visszahívások.

A csavaros összekötés legfőbb célja két vagy több alkatrész összekapcsolása – méghozzá a megfelelő módon: ezeknek végül úgy kell viselkedniük, mintha egyetlen alkatrész lennének. Az ehhez szükséges szorító- illetve előfeszítő erőt pontosan és megismételhető módon kell létrehozni. A különböző csavaros összekötések eltérő előfeszítő erőket igényelnek. Ezeket előzetesen meg kell határozni, hogy a csavarozástechnika minden paramétere megfelelő legyen. A cél az, hogy a kiszámított előfeszítő erőt a lehető legpontosabban elérjük, hiszen a precíz munkavégzés anyag- és ezzel együtt költségmegtakarítást jelent.

Csavarozás mélységbe

A mélységbe történő csavarozásnál – például facsavarok esetében – síkba süllyesztjük a csavarfejet.

A mélységbe történő csavarozás csavargörbéjének ábrázolása

Nyomatékvezérelt csavarozás

A nyomatékvezérelt csavarozás célja, hogy a nyúláshatár alatti előfeszítő erővel húzzuk meg a csavart. Ebben az esetben a csavart addig kell meghúzni, amíg el nem éri az előre beállított nyomatékot. Ezután a csavarorsó lekapcsol. A legtöbb ügyfélalkalmazás esetében a nyomatékvezérelt csavarozási változattal dolgozunk.

Ábra: a nyomatékvezérelt csavarozás csavargörbéje

Rudolf, 1992

Forgásszögvezérelt csavarozás

A szögvezérelt csavarozás során a csavart célzottan a plasztikus tartományig húzzák meg. A csavarozás a csavar meghúzásával kezdődik, amíg el nem éri az előre meghatározott küszöbnyomatékot (M). Ettől a ponttól kezdődik a szögmérés. A csavarozó orsót akkor kapcsolják ki, amikor eléri az előre meghatározott forgásszöget.

A forgásszög-vezérelt becsavaráshoz kapcsolódó valamennyi számítás során előzetesen figyelembe kell venni az összes – akár szélsőséges – időjárási körülményt, hőmérséklet-ingadozást és kopási jelenséget.

Ábra: a forgásszögvezérelt csavarozás csavargörbéje

Rudolf, 1992

Folyáshatár-vezérelt csavarozás (gradiens eljárás)

Az úgynevezett gradiens csavarozási módszer célja a csavar meghúzása egészen a folyáshatár elérésének küszöbéig. Ebben az esetben a csökkenő gradiens alapján állítják le a folyamatot, nem pedig egy meghatározott forgatónyomaték vagy szög alapján. A gradiens a vezérlés folyamatosan számítja ki a forgásszögre vetített forgatónyomaték-növekedésből. Amint a gradiens a maximális értékhez képest egy előre meghatározott százalékos mértékben csökken, a csavarozási folyamat befejeződik.

Ez a csavarozási eljárás még nagyon „fiatal”. Csak a milliszekundumok alatt reagáló, nagy teljesítményű csavarozási folyamatvezérlők megjelenésével sikerült kifejleszteni ezt az eljárást.

Ennek az eljárásnak az előnye, hogy a szakadási határ elérése előtt röviddel nagyon pontosan leállítja a folyamatot. Ezzel a menetben fellépő súrlódás a lehető legnagyobb mértékben kiküszöbölhető.

A hátránya az, hogy a kikapcsolási nyomaték a használt csavarozási feladattól függően jelentősen eltérhet. Ez gyakran problémát jelent a hagyományos minőségbiztosítás számára.

Ábra: a gradiens eljárás csavargörbéje

Rudolf, 1992